Asztrológiai elvek és világi dolgaink – 14.
Boszorkányperek, boszorkánymérlegelés
Régen is gyakran ráuntak a férjek a feleségeikre! 
Csak régen nem lehetett válás, ezért kitalálták a boszorkánypereket. Csak a férj bölcsességén múlott, hogy a szeretet jegyében tudott-e élni, létezni, cselekedni, vagy inkább bevállalta azt a karmikus terhet, hogy koholt vádak alapján beperli feleségét, és boszorkányper által teszi el őt láb alól!
„Régen nem lehetett válás, de régen is előfordult, hogy a férj meg akart szabadulni a feleségétől… Ezrek váltak így el a halálban, hogy a feleségüket máglyára, vízpróbára, vagy mérlegelésre küldték. A férj feljelentette a feleségét, és ha a férj be tudta bizonyítani róla, hogy boszorkány, és hozott hozzá két tanút is: simán próbára tették a nőt. És ezeknek a feleségeknek mind sérült mintáik voltak. Régen a sérült HOLDI minta így jelent meg az életekben, ma pedig máshogy.
De sérült HOLDI mintáról van szó azoknál a nőknél is, akik nem tudtak HOLDDÁ válni, és VÉNUSZOK maradtak. Ez a meddőség analógiája: hogy a nő kicsi, vékony, keskeny csípője van, nehezen szül gyermeket. Régen a legtöbb nőt azért égették meg, mert nők voltak, és nem anyák. A boszorkányok régen ezek a gyermektelen nők voltak, akikhez jártak a pasik. Mert a pasik számára az a nő volt a vonzó, akinek nincs, illetve nem lehet gyermeke, mert a feleségtől már nem akarták a hetediket, annyira ez már nem vonzotta őket. Ez volt a régi kor fogamzásgátlása, ma meg van a tabletta…
A megcsalt feleségek ilyenkor boszorkánynak feljelentették ezeket a nőket, és a legtöbb nőt a végén ezért égették meg. És a nőknek nehezen lehetett ebből kijönni, mert a törvény úgy szólt, hogy NAP soha nem lehetett bűnös. Ha a ffi csalta meg a feleségét, azért is a szerető volt a felelős, mert őt a nő babonázta meg. Elég volt hozzá két tanú, és ment a nő máris a máglyára. Ezek a dolgok régen így működtek.
Hollandiai boszorkánymérlegen a mérlegelés próbája volt, hogy a nőknek a boszorkánymérlegre kellett állniuk. Hollandiában volt ez a mérleg, amelyet megbízhatónak tekintettek, de persze a mérlegelés során gyakran csaltak a súlyokkal, mert le lehetett fizetni a mérlegelőt…
Aki ötvenöt kilónál többet nyomott, kiadtak neki egy menlevelet, hogy nem boszorkány (mert már nem bírja el a seprű…), de aki ennek alatt volt, az ment a máglyára…
Fontos dolog volt megkapni a hollandiai boszorkánymenlevelet, mert egész Európában bizonyító erejű, felmentő okmánynak számított. Aki egyszer megkapta, annak bizonyítéka volt róla, hogy nem boszorkány.
A régi világban mindent megtettek a nők-feleségek azért, hogy megfeleljenek a férjüknek. A férfiak NAP szerepének elsőbbsége, személyüknek a megkérdőjelezhetetlensége, tisztelete magától értetődő volt.
Féltek régen a feleségek férjük lehetséges rágalmazásától, ezért a nők régen sokkal elfogadóbbak voltak, nem mondtak ellent, ettek veszettül, hogy meglegyen a kellő súlyuk, behódoltak a ffinak, igyekeztek a ffi kedvébe járni, nehogy az bevádolja őket, igyekeztek fenntartani a békés, normalizált viszonyt.
Régen, még nem volt egyenlőség a társadalomban.
Régen, a NAP szerep volt a domináns a HOLDDAL szemben.
Régen, a férfinek mindenben több joga volt, mint a nőnek.
Ezek a tradicionális elvek. Ez mind a régi korokban volt…”
2020.10.28.
/Takács Tibor Tapasztalati Asztrológus előadásai alapján
/TTTAsztro Tanfolyami jegyzetsorozat köteteibe szerkesztve
Photo by Jasmin Chew from Burst
