Asztrológiai személyiségrajzok – 17.
Párválasztás
VÉNUSZ-MARS analógia
Van egy olyan régi asztrológiai szabály, hogy amiért a párodat választottad, ha az teljesült, és megkaptad, utána őt már el nem hagyhattad. Utána már elvileg nem válhattál el tőle. Régen ezért nem volt válóok a megcsalás. Mert régen ezt még máshogyan gondolták. Régen a párt egy életre választották. 🎎
Férfi és nő sorsa szorosan összekapcsolódik.
Férfi és nő élete szorosan összefügg.
Minden nőnek másért kell adott férfi.
Minden nő más okból választ.
Alapvetően mindenki a saját adottsága alapján választ…
A lány mindig a saját MARSÁT fogja keresni.
A férfi tesz-vesz, tipor-teper, kezdeményez, cselekszik,
de úgyis a nő múlik, hogy kettejük élete, hogy zajlik.
Hogy kettejük sorsa összefonódik…
Egy OROSZLÁN MARSÚ lány mindenképp egy OROSZLÁN típusú férfit keres magának. Mert anyagi, testi szinten éli a MARSÁT. Nem tud másként gondolkodni. First Lady akar lenni, és ehhez szüksége van egy OROSZLÁN típusú férfire, akire fel lehet nézni, aki képes őt emelni.
Aztán vannak olyan típusú lányok, akik olyan férfit keresnek, akik szerelmet ébresztenek. Vagy olyat, akik jó társak lehetnek. Vagy olyat, akivel jól működik az intimitás. És ezek mind más-más típusú MARS analógiák. És ezek jelentik majd a párkapcsolatok alapját.
Viszont tudomásul kell venni, hogy a választott párban minden nem kapható meg egyszerre!
Tudomásul kell venni, hogy a választott analógia, amiért a párunkat választjuk, az ott lesz a párunkban. Viszont más elgondolt, egyéb vágyott és egyéb óhajtott analógia nem biztos, hogy ott van. Nincs semmire se garancia. Mert lehet, hogy később nem lesz meg a párban minden elvárt analógia.
Hogy mi van a másikban összességében, az előre nem tudható.
Hogy ki igen, és ki nem, ez előre nem megjósolható.
Mert lehet, hogy a választott pár jó társ, viszont nem lesz jó apa. Vagy lehet, hogy jó apa, viszont nem jön elő a romantikus oldala. Vagy nem lesz vele kellemes az intimitás. Egy csomó ilyen dolog lehet, és amikor szembesülsz vele, hogy te ezt, vagy azt a rosszat kapod, akkor azt gondolod, hogy ezért most elválok.
Pedig van egy olyan régi asztrológiai szabály, hogy amiért a párodat választottad, ha az teljesült, és megkaptad, utána őt már el nem hagyhattad. Utána már elvileg nem válhattál el tőle. Régen ez volt. És a pár hiányosságai és hibái fölött pedig szemet kellett, hogy hunyjanak. El kellett fogadniuk, hogy a pár mindent nem tudhat. Csak ha nem kaptad meg a beígért hozományt, vagy ha nem szült gyermeket a nő, akkor válhattál. De ha te a párodhoz a gyerek miatt mentél hozzá, és gyermeked lett tőle, akkor többé őt el nem hagyhattad. Ha régen a szerelemért házasodtál, olyan nem volt, hogy te most tovább állnál, mert már elmúlt a szerelem. Vagy ha fontos volt a szép nő, és egy szép nőt feleségül megkaptál, olyan nem volt később, hogy te most már egy szebbre váltanál, mert ő már elhervadt.
Régen mindenki tudta a szerelemről, hogy múlandó! Régen mindenki tudta a VÉNUSZRÓL, hogy alakot változtató! Ha régen volt egy kiválasztottad, és megkaptad tőle, amiért vele összeadtak, többé már nem önállósodhattál. Régen ezért nem volt válóok a megcsalás. Mert régen ezt még máshogyan gondolták. Régen a párt egy életre választották.
Amire választasz, és megkapod, azt valójában utána már el nem dobhatod!
Hiába gondolják ma, hogyha ez megvolt, akkor pipa, és már búcsúznál…
Csak a mai ember gondolja, hogyha nem kapok meg mindent,
amit akarok, akkor én most válhatok. Pedig nem!
A virág is elhervad egyszer.
Ez egy régi, örökéletű szabály!
Megadni mindent a másiknak egy személyben lehetetlen. Hát, hogyan tudnánk? Van egy szempont, egy analógia, ami alapján a párok kiválasztják egymást, aztán a párkapcsolat további része már igencsak ködös és zsákbamacskás. Az egész párkapcsolat képlékeny lesz, és visszás.
Mert ugye általában a férfi a nőt, a nő VÉNUSZA alapján választja. Mert ezt látja. De hogy milyen HOLDJA van a nőnek, arról fogalma sincs neki. Hogy milyen asszony nő ki a lányból, azt a kapcsolat elején homály fedi.
A férfi egyedül a lány anyjában láthatta meg mindig is a lány HOLDJÁT, ha jól szemügyre vette a lány anyját. És akkor lehetett már némi fogalma. De amúgy ezt a többség nem tudja…
Csak idővel jön a kétségbeesett tapasztalat, hogy én alapvetően jó embernek ismerem magamat, de akkor hogyan lehet ennyi szart kapni, amit én kaptam? Az hogyan lehet, hogy én minden jóról lemaradtam? Az hogyan lehet, hogy én a szerelmet választottam, de a házasságban öt év múlva már csak a rosszat kaptam?
Az asztrológiával viszont szép lassan lebonthatjuk az illúziónkat.
Lebontjuk azt a szép nagy ködöt, amivel jól be lehet burkolózni.
Mert vele az igazság ott marad.
Meglátni vele, hogy valójában a sorsod kovácsa önmagad vagy.
Hogy valójában mindenről te tehetsz.
A másiknak pedig a problémáidhoz a legkevesebb köze lesz.
Mert a férfi hiába a saját MARSÁNAK megfelelően kezdeményez, a lány úgyis úgy reagál majd, úgy éli meg, annak éli meg a férfit, mint amilyen MARSA a saját horoszkópjában van. Úgyis a saját MARSÁT fogja megélni a párkapcsolatában. Nem a fiú MARSÁT, hanem azt a MARSOT, ami neki van. A lány mindig a saját MARSÁT hozza ki a férfiból, mint amilyen MARSA van.
Nehéz rájönnünk, hogy minden az én saram. Nehéz szembesülni, hogy a nyűgeimmel valójában én terhelem magam. Hogy nem az alkoholista férjem tehet róla, nem a hülye főnököm, nem a párom, nem a gyerekem, se nem az anyám, hanem egyedül én tehetek. Mert én magam választottam a sorsomhoz az embereket, a körülményeket és a helyzeteket.
És ez már az Ego mai nehéz problémája. Hogy idáig eljusson. Hogy ez tudatosuljon. Mert régen könnyű volt eljutni ide a hittel. Mert hittel tudtad, hogy minden Isten akarata, és ezzel ki is volt pipálva a probléma. De ma nem tudják ezt így kipipálni az emberek. Mert az Ego nyomoz, és keresi az okokat. Hogy másokra vetítse ki a problémát, és annak minden nyűgét és baját. Hogy másokban lássa meg a főbűnöst, aki mindenről tehet. Miközben nem.
Mert egy OROSZLÁN MARSNAK fő feladata lenne, hogy olyan élethelyzetet teremtsen, hogy az élet számára harmonikus legyen. De azt neki kell megteremteni! Nem másnak! Olyan élethelyzetbe kell, hogy kerüljön, ahol ő nem megkérdőjelezhető. Mert az ő személyes analógiái csak ebben az élethelyzetben lesz a sors szempontjából harmonikusan megélhető.
A sors harmonikus megélése lenne a cél tehát a kapcsolatokban. De ebben az Egón kívül az időnek is korlátozó szerepe van. Mert fiatalon az Ego egy csomó dolgot akar egyszerre, amikből csak idővel hajlandó engedni. Viszont idővel, idősebb korban a sors az analógiákat beszűkíti. Idővel sokkal kevesebb a lehetőség! Nem negyvenkilenc évesen kellene gondolkodni egy nőnek a családon, mint eshetőség…
Férfi és nő sorsa szorosan összekapcsolódik.
Férfi és nő élete szorosan összefügg.
Minden nő más okból választ.
Alapvetően mindenki a saját sorsa alapján választ!
2023.10.28.
/Takács Tibor Tapasztalati Asztrológus előadásai alapján
/TTTAsztro Tanfolyami jegyzetsorozat köteteibe szerkesztve
